színház

Nem lettem rendező…

Ifjabb koromban kicsit rendezőnek képzeltem – inkább: jövőbeni rendezőnek reméltem – magam, és a komoly munka (értsd: tanulás) mellett amatőr színházcsinálóként működtem. Nappal matematikus, este amatőr rendező leszek – valahogy így festett az elgondolás –, de mire a szegedi egyetem matematikus szakán végeztem, az állítás mindkét fele nagyjából megdőlt.

Maradandót nem sikerült alkotnom, de nagyon élveztem ezeknek az éveknek a munkás kettőségét. Szeretettel gondolok vissza a gimnazista éveimben szerkesztett-rendezett Lázár Ervin-produkcióra (Retemetesz), szintén még a gimnáziumban létrehozott éjsötét Kaspar-előadásra (Peter Handke darabját orosztanárom, Szőke Katalin nyomta a kezembe búcsúzóul, amikor otthagyta az iskolánkat).

Majd jött egyetemista koromban még egyszer a Kaspar (nagyon komoly kis előadás lett a szomathelyi egyetemen), egy Dosztojevszkij-monodráma (lázálmos-lázadó Raszkolnyikovra fogyasztottam a Bűn és bűnhődést, kizárólag a regényből vett mondatokkal), végül az utolsó, a szépségesen megterhelő Danton halála (Georg Büchner). A JATE-klubban dolgozni, megmutatkozni igazán nagy dolog volt 1983-ban, de ott és akkor eldöntöttem, hogy nem vagyok és nem is leszek rendező.

És bár friss matematikus diplomával elszerződtem Paál István mellé szolnoki rendezőasszisztensnek, ezzel párhuzamosan fölvettek a Színművészeti dramaturg-szakára is – egy évvel később költöztem Budapestre. Akkor azt éreztem: ez talán az igazi út. És ebben egyre bizonyosabb lettem.

Aztán évtizedekkel később mégis újra (egyszeri) rendezésre ragadtattam magam. Amikor a temesvári Csiky Gergely színházzal egyre szorosabb kapcsolatba kerültem (hosszú éveken át voltam a TESZT-fesztivál beszélgetéseinek moderátora – közös örömünkre), valahogy természetesen adódott a kérdés: mi volna, ha…? Nem is tudom, melyik oldal mondta ki először.

Így született meg a Leenane szépe temesvári előadása. Megpróbáló munka volt, remek társakkal. Erős élmény, maradandó emlék. De semmiképp nem arra szolgált, hogy a három évtizeddel korábban eltemetett ambíciókat újra életre pumpáljuk.