köztér
A dramaturg munkája nem tapsos és nem címlapsztori. Általában a műfordítóé sem az (a ritka műfordítósztárokét leszámítva). A tanár mindennapjairól már nem is beszélve. Aki ilyen hivatás(oka)t választ, tisztában van ezzel. Nem a minőségről, hanem az ismertségről, a „tapsról”, a médiáról beszélek.
Ha az ember a hivatásától (részben) függetlenül valamiféle vezető pozícióba kerül, akkor sem a nyilvánosságnak dolgozik; a csavargyár igazgatóját csak a legritkábban hívják stúdióból stúdióba.
De néha úgy hozza a (történelmi) helyzet, hogy az ember megszólalni kényszerül. Felemelni a hangját valami rémség ellen vagy valami fontos érdekében – a kettő néha találkozik.
Ilyenkor – hivatástól és pozíciótól függetlenül – belép (kilép) a köztérbe. Vagy egyszerűen csak ott találja magát.
Egy-egy alkalommal (ilyen volt például az „Új Színház-ügy” vagy a Szabadság téri hamis emlékmű megjelenése) velem is megesett hasonló. Aztán egyszer csak eljött az idő, hogy kormányerők erőszakkal elfoglalják az akkori Színház- és Filmművészeti Egyetemet, és föl sem merült, hogy az egyetem közössége ezt szó nélkül hagyja. Onnan kezdve minden évnyitó és évzáró, minden nyilatkozat „politikai” megnyilvánulássá is vált.
Az ebben az időszakban született beszédekből bővebb, a megszámlálhatatlan interjúból, stúdióbeszélgetésből csak kisebb válogatást tűztem ide. De az internet ritkán felejt, aki ennél is többre vágyik, könnyen megtalálja, amit keres.
Beszédek
Beszéd az Új Színház előtti tüntetésen
Video
Négy lépés. Egy „emlékműre”.
Egyáltalán nem tudom, csak már bosszant, hogy századszor kell elismételni. (Miért nem kérdezek inkább vissza? Százszor. Kétszázszor. Rettentően fogom sajnálni nemsokára.)
Beszéd a Vígszínházban, az SZFE diplomaátadó ünnepségén
Köszöntöm a Vígszínház technikusait és nézőtéri személyzetét, akik nélkül nem lehetnénk itt. Köszönjük. Köszöntöm a Színház- és Filmművészeti Egyetem összes dolgozóját, akik nélkül sem tanítani, sem tanulni, sem filmes és színházi produkciókat létrehozni nem lehetett volna az elmúlt években.
Évnyitó beszéd az SZFE Szentkirályi utcai épületének kertjében
Kizökkent az idő, ki tagadhatná?
Szokatlan ez: nem kell szép lassan, óvatosan bevezetni nyitott köreinkbe a frissen felvetteket.
Beszéd a Színikritikusok díjának átadóján a Kurázsi különdíj átvételekor
Az oklevélen ez áll: „Kurázsi-különdíj a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak, tanárainak és dolgozóinak, akik kiálltak egyetemük szabadságért.”
Beszéd a Radnóti Miklós antirasszista díj átvételekor
Minden díj megtisztelő – és elgondolkodtató. Megérdemlem-e, s ha igen, miért. Mit tettem-mondtam-gondoltam, ami kiemelésre, említésre méltó.
Évzáró beszéd 2021
Nem lesz nagyon vidám beszéd, de talán nem lesz nagyon szomorú sem.
Freeszfe révnyitó
Nekem jutott a feladat, hogy a várva várt gólyaesküt megelőző sok unalmas beszéd közül a legöregesebbet, legkonzervatívabbat elmondjam.
Videóüzenet a Freeszfe évnyitójára
Video
Interjúk, beszélgetések
„A mi hazánk mégiscsak a művészet, a mi anyanyelvünk a szabadság” – interjú Upor Lászlóval
„Megpróbálunk mindenkit megvédeni” – interjú Upor Lászlóval
Upor László: „Tudom, hogy a Katona köréhez sorolják a Színműt, de ez butaság”
„Mindenki azt várja most, hogy az SZFE megdönti a rendszert” – Upor László a HVG Teraszon
Upor László: Azért beszélnek rólunk ostobaságokat, hátha kifut valami nagyon csúnya a szánkon – de nem fog
Upor Lászlóval a Színház- és Filmművészeti Egyetemről – interjú sorozat
– by Alisa Solomon
Már nem kell filozófusnak lenni a tanár is lassan közellenség – Upor László a Reggeli Személyben