tanítás
Bár látszólag sokféle dologban próbáltam ki magam, ezek mind összefüggnek – és úgy tűnik, a tanítás az, ami a begyűjtött tapasztalatokat leginkább becsatornázza.
Noha nem tervezetten alakult így, utólag egyértelmű a tendencia: a közösségi alkotás felől fokozatosan az oktatás (majd részben az oktatásszervezés) felé tolódott a hangsúly – miközben a gyakorlati színházi és a műfordítói munkának sem fordítottam hátat. Az SZFE-ről való távozásommal – és persze a Covid-járvány következtében – ez az egyensúly megbomlott, kicsit túlsúlyba került az „íróasztali” munka. 2021 eleje ugyanakkor friss kihívást is hozott: új tanulmányi és alkotóközösség jött létre: az SZFE-ről távozott hallgatók, dolgozók és tanárok megalapították a Freeszfe Egyesületet. Ez a jelen időben íródó fejezet sok meglepetést rejt.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola (később: Egyetem) kapuján 1983-ban léptem be (akkor mint felvételiző reménybeli diák), és sokáig nem is szabadultam. Végzés után több mint harminc éven át tanítottam ott (közben rövidebb-hosszabb ideig más magyarországi és külföldi tanintézményekben is megfordultam). Idővel doktoráltam és habilitáltam is, „ahogy kell”.
2017 őszén oktatási rektorhelyettes, később általános rektorhelyettes lettem, 2019 tavaszától a rektori feladatokat is elláttam (előbb rektorhelyettesként, majd a szenátus által szabályosan megválasztott, de hivatalosan soha ki nem nevezett rektorként). Az SZFE kierőszakolt átalakítása elleni tiltakozásul (társaimmal együtt) 2020. augusztus végén lemondtam a vezetői pozícióról, majd 2021 februárjában sokadmagammal elhagytam az egyetemet.
2022 januárjában a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora nagyvonalúan állást ajánlott, ’22. végén innen mentem nyugdíjba.
Ez kivételesen nyilvános
A tanítás többnyire intim esemény(sorozat), amelynek a hallgatókon és a beszélő-mutogatón kívül nincs résztvevője vagy tanúja. A mi műfajunkban (színház, film – és ami hozzá tartozik) az oktatás ráadásul kiscsoportos és legtöbbször erősen interaktív. Még az úgynevezett „elméleti” oktatás is.
Az élet és a világjárvány azonban úgy hozta, hogy hosszabb időszakokra át kellett költöznünk abba a különös virtuális térbe, ahol mindenki egymagában ül, de akárhányadmagával elfér. Ha pedig így van, a foglalkozások egy része további akárhányakkal megosztható, ami csábító lehetőség.
Ehhez jött az SzFE-Freeszfe hosszú – és sokak által támogatott – küzdelme, amelynek egy korai pontján úgy éreztük, hogy meg kell mutatnunk a nagyvilágnak valamit a mások elől általában elzárt tanmunkánkból. És ezzel talán kicsit vissza is adhatunk a támogatóinknak. Először a „Sztrájktévé” adásait közvetítettük (néha zavaróan gyengécske otthoni technikával – amiért ezúton is elnézést kérünk). Később már a személyes jelenléttel kombinálva tartottunk olyan nyilvános különórákat, amelyek távolról is elérhetők. Az SzFE-Freeszfe oktatói, illetve meghívott előadók sokasága vállalt efféle különórákat.
Íme az így született előadásokból néhány.
Rinocérosz, vagy unikornis? – A tudás a színpadon is hatalom.